2.Rész:Egy új élet
A házunk most úgy néz ki mint egy csatatér, pedig csak én költözök el.Tiffany-éknál is hasonló helyzet.Ezt akkor tapasztaltam, amikor ötvenedszerre futottam át hozzá valamiért.Most hogy összeköltözünk, fontos hogy ami esetleg az egyiknek nincs, a másiknak legyen.Részben ezért is ment el apa boltba.Megint.....
Most épp nem találtam a kedvenc kék pólómat, pedig felkutattam az egész házat.Pedig abban akartam üdvözölni Chicagot.
-A szobádban láttam nemrég.-válaszolt Anya.
-Köszi!-mondtam és már siettem is fel az emeletre.
A szobámban már csak néhány csomag árválkodott.Természetesen a szekrényeim és z ágyam megmaradt, ha esetleg nem fog tetszeni az új hely.
-Itt nincs!-kiabáltam le Anyához.
-Gyere csak ide.-szólt Anya hangja valahonnan az emeletről.Gyorsan odaszaladtam.A szennyeskosár mellett térdelt felhúzott szemöldökkel és mutatta a kék pólómat.Amit természetesen a szennyes mögé dobtam véletlenül és ott is maradt.
-Jaj Anyu, köszi!-nyomtam egy puszit az arcára és visszasiettem a szobámba.
A kedvenc kék szettemet vettem fel.
Épp búcsuzkodtam a szobámtól, amikor Apu felkiabált.
-Gyertek, megyünk a reptérre.
Huh,szerettelek kis szobám,majd egyszer még visszajövök-mondtam és kicsit sem tartottam furcsának, hogy konkrétan egy szobával beszélgetek.
-Itt vagyok, mehetünk!
-Mindened megvan kicsim?-kérdezte Apa.
-Igen, remélem.-mosolyodtam el.
-Akkor indulás!
-Igenis kapitány.
Beszálltunk az autóba és elhajtottunk.Még sokáig néztem azt a sárga házat, ahol felnőttem.
* 2 héttel később *
-Anyu, hol van a kék felsőm?- kérdeztem idegesen.
Minden a feje tetején áll a a költözés napjának reggelén.A csomagjaim már kint vannak az előszobában.
-Anyu, hol van a kék felsőm?- kérdeztem idegesen.
Minden a feje tetején áll a a költözés napjának reggelén.A csomagjaim már kint vannak az előszobában.
A házunk most úgy néz ki mint egy csatatér, pedig csak én költözök el.Tiffany-éknál is hasonló helyzet.Ezt akkor tapasztaltam, amikor ötvenedszerre futottam át hozzá valamiért.Most hogy összeköltözünk, fontos hogy ami esetleg az egyiknek nincs, a másiknak legyen.Részben ezért is ment el apa boltba.Megint.....
Most épp nem találtam a kedvenc kék pólómat, pedig felkutattam az egész házat.Pedig abban akartam üdvözölni Chicagot.
-A szobádban láttam nemrég.-válaszolt Anya.
-Köszi!-mondtam és már siettem is fel az emeletre.
A szobámban már csak néhány csomag árválkodott.Természetesen a szekrényeim és z ágyam megmaradt, ha esetleg nem fog tetszeni az új hely.
-Itt nincs!-kiabáltam le Anyához.
-Gyere csak ide.-szólt Anya hangja valahonnan az emeletről.Gyorsan odaszaladtam.A szennyeskosár mellett térdelt felhúzott szemöldökkel és mutatta a kék pólómat.Amit természetesen a szennyes mögé dobtam véletlenül és ott is maradt.
-Jaj Anyu, köszi!-nyomtam egy puszit az arcára és visszasiettem a szobámba.
A kedvenc kék szettemet vettem fel.
Épp búcsuzkodtam a szobámtól, amikor Apu felkiabált.
-Gyertek, megyünk a reptérre.
Huh,szerettelek kis szobám,majd egyszer még visszajövök-mondtam és kicsit sem tartottam furcsának, hogy konkrétan egy szobával beszélgetek.
-Itt vagyok, mehetünk!
-Mindened megvan kicsim?-kérdezte Apa.
-Igen, remélem.-mosolyodtam el.
-Akkor indulás!
-Igenis kapitány.
Beszálltunk az autóba és elhajtottunk.Még sokáig néztem azt a sárga házat, ahol felnőttem.
***
15 perce szállt fel a gépünk.A 17. sorban ülünk bal oldalt Anyuékkal.Tiffanyék pedig jobb oldalon.Az öcsém szerencsére nem jött, ő a mamáméknál maradt.Tiffany nővére pedig Angliában dolgozik, tehát rá se számíthattunk.Az ablak mellett ülök és nézem az elsuhanó tájat.Még sohasem ültem repülőn, de ezek után még biztos fogok párszor.Most hagyhattuk el Arizona államot, ahol egy poros kis városkában nőttem fel.Nagyot sóhajtottam, betettem a fülembe a zenelejátszómat és elindítottam Jim James New Life című dalát.Elhelyezkedtem és felkészültem a 2 és fél órás útra.
-Kedves Utasaink!Köszönjük, hogy légitársaságunkat választották!További jó pihenést kívánunk!
Ez a kedves stewardess hang ébresztett fel az "új életem"ről való gondolkodásomból.
Hatunk közül én szálltam ki először a gépből és a mögöttem lévő utasok háborgására nem is figyelve, megálltam és nagyot szippantottam a "Chicagói levegőből".Körbefordultam és elmosolyodtam.Az új életem ezennel hivatalosan is elkezdődött!!!
A csomagok megkeresése után hívtunk egy taxit aki egyenesen a Violet Street 23.-ba fuvarozott minket.Ott fogunk lakni Tiffanyval.
-Megjöttünk.
-Köszönjük szépen a fuvart.
Ez a beszélgetés zajlott Apa és a taxi sofőr között.Apu fizetett s a taxi el is hajtott.
Hat ember csomagokkal áll egy forgalmas utcán egy 6 emeletes ház előtt.Idilli kép lehetett, de minket nem nagyon érdekelt se ez, se a járókelők furcsa tekintete.Mindenki arra a házra koncentrált, ahova most fogunk Tiffanyval beköltözni.
Miközben jött le a lift, mi szemügyre vettük a lépcsőházat.Egész tiszta volt a maga módján.Becsúfolódtunk a 8 személyes liftbe, benyomtuk a 4-es gombot és reménykedtünk, hogy nem fogunk leszakadni.
A 4. emelet 8. ajtaja előtt megálltunk.Tiffanyval egymásra mosolyodtunk, megfogtuk a kilincset és egyszerre nyomtuk le........
Bocsi hogy ilyen rövid lett, de tök jó a legizgalmasabb résznél abbahagyni.Remélem tetszett.Amint tudom, hozom a kövit.Komiknak örülök.
Somebody xxx
