/Azért azt jelezném, hogy a történetben a dőlt betűs részeket Rose gondolja!/
Jó olvasást!
1.Rész:Kezdet
-Rose, segíts nekem a sütiben.-kiabált fel Anya az emeltre.
-Megyek Anyu.-válaszoltam
-Rose, ha segítettél anyádnak, utána pakolj össze a szobádban.-adta ki az utasítást apa is.
-Aztán segíts nekem a matekháziban.-nyafogott az öcsem.
Lefelé futottam a lépcsőn, miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben:
18 múltam fél éve és most is nekem kell megcsinálnom mindent.Úgy bánnak velem, mint egy cseléddel.
Időközben leértem az emeletről és a konyhába mentem, ahol anya valamit csinált.Igazából egy sütin dolgozott, ami elég érdekesen nézett ki.Említettem már, hogy Anyu nem valami nagy konyhatündér?Még jó, hogy mindig Apa csinál nekünk kaját
-Itt is vagyok Anyu, miben segítsek.
-Ezt-mutatott valami hozzávalóra.-öntsd bele abba az edénybe.-utasított.
Épp a kiöntéssel szenvedtem, mikor csengettek.
Hála az égnek, valaki megment.
-Kinyitom.-mondtam Anyunak, majd az ajtóhoz siettem.
Tiffany állt a kapuban, és mikor meglátott, úgy rohant felém, mint valami őrült.A nagy sebesség miatt, majdnem eldöntött.Tiffany elég őrült teremtés, de ennyire...
-Tiffany, megfojtasz.-próbáltam jelezni neki, mert úgy látszik azt volt a terve, hogy kinyomja belőlem a szuszt.
-Jaj, bocsi Rose, de annyira izgatott vagyok.
-Akkor gyere, menjünk fel a szobámba, és ott elmesélsz mindent.
-Oké.-mondta Tiffany és elindultunk felfelé.
Mindketten leültünk az ágyamra és belekezdett.
-Szóval,a dédnagyapám testvérének meghalt a fia.
-És, ez az a nagy hír, ami miatt idáig szaladtál?-kérdeztem furcsán.
-Ja, nem.Ennek az embernek mi voltunk az egyetlen rokonai, és ezért ránk hagyta a lakását.Ami nem mellesleg Chicagóban van.-tette hozzá.
-Azta.-szóltam teljesen ledöbbenve.
-És...
-Várj.-nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.-Te is arra gondolsz, amire én?
-Hát, ha te is arra gondolsz.
-ODAKÖLTÖZÜNK!!-kiáltottuk egyszerre teljes extázisban.
-Vááá, de jó lenne.-mondta Tiffany mosolyogva.
-A szülőkkel is meg kell beszélni, ugye tudod?
-Naná!Most rögtön mondjuk is el!Gyere!-megfogta a karom és maga után húzott a nappaliba.
-Anyu, apu, szeretnénk mondani valamit!
-Igen?-kérdezték.
Erre elmeséltük a storyt.
-A szüleid tudnak erről,Tiffany?-kérdezte Anyu.
-Nem,Julie!Rögtön ide rohantam, mikor meghallottam a hírt.
-Rendben,viszont ezt közösen kell megbeszélnünk.
***
15 perc múlva ott ült a nappalinkban az egész Heart és az egész Black család, az öcsémet és Tiffany nővérét leszámítva.
-Nos, én támogatom az ötletet.-mondta Mary, Tiffany anyukája.
-Egyetértek.Mindkét lány 18 múlt, biztos ki akarnak szabadulni innen.-helyeselt John, Tifanny apukája is.
Persze, még mindig úgy viselkednek velünk, mint egy gyerekkel.És egyébként is, igaz, hogy egy városban nőttünk fel, de olyan kevés lehetőség ven itt.És nem is valami nagy.
-Igazuk van Julie.Mennyire örülnének a lányok, ha együtt lakhatnának.Ráadásul Chicagoban.-nézett Anyára Apa is.
-Persze Greg, tudom.-mondta Anya, majd elmosolyodott.-És amúgy meg, nem gondolhattátok komolyan, hogy mindenki támogatni fogja majd az ötletet, csak én nem.
-IGEN!!-kiáltottuk ismét egyszerre Tiffanyval.
-De mi most már nem zavarunk tovább.-mondta kedvesen Mary, és a Heart család elindult az ajtó felé.
A kapuban Tiffany visszafordult és azt suttogta nekem.
-Alig várom már, hogy együtt lakhassunk.
-Én is Tiffany, én is!-válaszoltam neki mosolygva, majd visszamentem a házba.
Nem voltam éhes, így nem vacsiztam.Csak gyorsan lefürödtem és ágyba bújtam.
Milyen színű lesz a fal?Milyen lehet Tiffanyval élni?Hol fogunk dolgozni?Mikor látogatunk majd haza?
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, amíg el nem aludtam.
Egyelőre ennyi,remélem tetszett!Nemsokára kövi!Várom a kommenteket!
Somebody xxx
